Vegye végre mindenki tudomásul: nem kegyből fizet az EU!

4,5 milliárd euró, azaz 1832 milliárd forint – éves szinten ennyivel több pénzt kap hazánk az Európai Unióból, mint amennyit befizet. 2004-es belépése óta Magyarország a közösség nettó kedvezményezettjei közé tartozik, hiszen sokkal többet kap a közösből, mint amennyivel hozzájárul. Ez azonban nem kegy vagy támogatás, esetleg – néhány értelmezés alapján – segély. Ellenkezőleg: ez annak az ára, hogy hazánk a csatlakozással átadta piacait az EU-nak.

Politikai háttérjátszmák

A 2021 és 2027 közötti költségvetési ciklusban Magyarországnak több alapból összesen közel 50 milliárd eurónyi (20 350 milliárd forintnyi) forrás jár, pontosabban járna, hiszen ezek egy részét jogállamisági viták miatt felfüggesztették. A kohéziós forrásokból nagyságrendileg 21,7 milliárd euró (8837 milliárd forint) – ez tagállami hozzájárulással még növelhető –, a helyreállítási alaptól 10,4 milliárd euró (4235 milliárd forint), a közös agrárpolitika forrásaiból pedig 13,5 milliárd euró (5497 milliárd forint) jár Magyarországnak. Utóbbiak szépen csordogálnak is, csak az előbbiekkel játszadozik Brüsszel.

A kohéziós forrásokból 9,45 milliárdnyi eurót (3848 milliárd forintot), a helyreállítási terv támogatásaiból pedig kvázi a teljes összeget visszatartja az unió. Csaknem minden vitás pontban született már egyezség Magyarország és az Európai Bizottság között, az Európai Parlament mégsem engedi a források feloldását. Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter áprilisban egy konferencián úgy fogalmazott: politikai játszma alakult ki, amelyben Brüsszel az ellenzék mellett tette le a voksát. Erre utalt nemrég a Tisza Párt EP-képviselője, Kollár Kinga is; szerinte azért jó, hogy ameddig nem érkeznek Magyarországra uniós források, nem lesznek felújítások, és romlik az emberek életszínvonala, mert ez az ellenzék malmára hajtja a vizet.

Márpedig ezek a források járnak Magyar­országnak. Mint Molnár Dániel, a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség makroelemzési osztályának vezető elemzője lapunknak összefoglalja: 

Céljuk a gazdaság modernizálása. Az uniós pénzek tehát alapvetően fejlesztési forrásnak tekinthetők, visszatartásuk a gazdaság modernizálását, a növekedés dinamizálását késlelteti.

Az elemző hozzáfűzi: az EU-s források beérkezésének közvetlen és közvetett hatásai is lennének. A közvetett hatások közé sorolhatók a piaci bizalomra, a sérülékenységgel kapcsolatos piaci várakozásokra gyakorolt hatások. Az uniós források körüli vitákat a gazdasági szereplők is beárazzák – a hitelminősítők is kiemelten foglalkoznak a kérdéssel –, ez pedig befolyással van a magyar pénzügyi eszközök értékelésére; a források maradéktalan beérkezése erősítené a forint árfolyamát, és csökkentené a hozamokat. A kockázati megítélés javulása a jegybank számára is mozgásteret nyitna a monetáris kondíciók lazítására. „A közvetlen hatások még ennél is látványosabbak. Az uniós források esetében lehetőség van előfinanszírozásra és a fejlesztések utólagos megtérítésére, ami viszont a jelenlegi helyzetben korlátokba ütközik. Az uniós fejlesztések előfinanszírozása az eredményszemléletű hiányban nem jelenik meg, viszont pénzforgalmi szempontból jelentős forrásigényt generál, ezt a továbbra is magas kamatkörnyezetben kellene finanszíroznia a költségvetésnek” – magyarázza Molnár Dániel.

Az Európai Bizottság adatai alapján 2025 áprilisáig a 21,7 milliárd eurós kohéziós támogatásból csak 1,97 milliárd eurót (802 milliárd forintot) folyósított az unió. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésünkre álló összegnek csupán a 9,1 százaléka került hazánkba. Ez nem túl jó adat, de nemzetközi összevetésben még így sem állunk rosszul, hiszen arányaiban több pénzt hívtunk le, mint Lengyelország (8,8 százalék), Szlovákia (7 százalék), Szlovénia (5,9 százalék) vagy Horvátország (4,3 százalék). A régióból Bulgária (9,3 százalék), illetve Románia (9,7 százalék) csak kevéssel előz minket.

A relatíve alacsony lehívási arány oka, hogy a vállalkozások csak lassan tudják megvalósítani a kiírt pályázatokat. Ezt a problémát már a kormány is észlelte, emiatt is jött létre például a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium alatt működő Magyar Fejlesztésösztönző Iroda, amelynek célja a kis- és középvállalkozások segítése a pályázásban.

Vannak elmaradások

Az elemző szerint érdemi elmaradás látható a helyreállítási programokban, egyelőre csak az előleg kiutalására került sor. A magyar terv 5,8 milliárd eurót (2362 milliárd forintot) igényelt vissza nem térítendő forrásként, 3,9 milliárd eurót (1588 milliárd forintot) pedig a hitel formájában. A pályázati adatok alapján a kilenc célterület közül négyben – egészségügy, vízgazdálkodás, körforgásos gazdaságra való átállás, fenntartható zöldközlekedés – van még mindig jelentős lemaradás a kerethez képest. Vagyis az egészségügyi fejlesztések, illetve a klímavédelem az a két terület, amelynél a legtöbb probléma merül fel a források visszatartása körül.

A gazdaságnak márpedig igencsak szüksége lenne a további forrásokra. A kormányzat minden hátráltató tényező ellenére is bízik abban, hogy megérkeznek a hiányzó pénzek. Orbán Viktor miniszterelnök a múlt év végén úgy fogalmazott, hogy 2026–27-ben, de legkésőbb a következő költségvetési ciklusban meg kell kapnia Magyarországnak az elmaradt forrásokat, különben a kormány nem szavazza meg az uniós büdzsét. Bóka János miniszter azt mondta nemrég, hogy nem vár nagy áttörést, szerinte kis lépésekben oldják majd fel a korlátozásokat az EU-ban; úgy fogalmazott, hogy egy brazil szappanoperára hasonlít majd a folyamat.

Molnár Dániel szerint 

„Az utóbbi években jelentős állami fejlesztéseket kellett elhalasztani a költségvetési hiánycélok tartása érdekében, ami hatással volt a növekedésre, illetve egyes területeken, például az építőiparban, a keresletre is. A kohéziós források lassú beérkezése a vállalati támogatási programok körét is szűkíti, pedig a bizonytalan gazdasági környezetben minden eszközre szükség lehet, amely képes élénkíteni a vállalatok beruházási hajlandóságát. Ezen akadályok elhárulása érdemben dinamizálná a gazdasági növekedést, s a fejlesztések a gazdaság ellenálló képességét is javítanák” – húzza alá.

Meddig kapunk többet?

Az, hogy Magyarország nettó kedvezményezett, természetesen nem jelenti azt, hogy az uniós tagsága ne járna kötelezettséggel. Hazánk három jogcímen fizet be a költségvetésbe. A legtöbbet a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alapján mért hozzájárulás címén adja be, amelynek mértéke évről évre változik, függően attól, mekkora kiadással kell számolnia az EU-nak.

A legnagyobb terhet Németország viseli, utána Franciaország és Olaszország következik. A Magyar Államkincstár adatai alapján 2024-ben összesen 616,8 milliárd forinttal járult hozzá Magyarország az uniós költségvetéshez. Idén az előirányzott terv 697,8 milliárd forintról szól, tehát jelentősen, több mint 13 százalékkal emelkedett a befizetendő összeg. Ha egy főre vetítjük a közösbe beadott pénzeket, akkor minden magyarországi lakos nagyjából 72 ezer forinttal járul hozzá ebben az évben az uniós költségvetéshez.

Sokkal több jön viszont vissza, ez pedig egészen addig így lesz, míg nem történik valamilyen drasztikus változás az unió életében. Ilyen lehetne például a brüsszeli vezetés által szorgalmazott ukrán csatlakozás. Amennyiben a szomszédunk belépne az EU-ba, akkor annyival lehúzná az unió átlagos életszínvonalát és a szegénységi küszöböt, hogy Magyarország szinte minden kohéziós forrástól elbúcsúzhatna. 

és évente több ezer milliárd forinttól esne el.

Nyitókép: A kormány lépéseket tett a vitás ügyekben, az EU vezetése mégsem szabadította fel a zárolt forrásokat
Fotó: AFP/Frederick Florin